Mint ahogy korábban is, megdolgoztatott Petike minket, s szinte egy cseppet sem hagyott el extra érzékenységéből és szuper szenzitivitásából (tudom, hogy ugyanazt jelenti, de talán ez így lifejezi, hogy mennyire is az), s noha ma már minden mozdulatát és mondanivalóját értjük, s talán kicsit alábbhagytak a hisztik, de azért fejlődünk minden nap elég rendesen. Tudjátok, mikor a gyerek (is) tanító egy családban.
Azért nyilvánosság előtt nagyon - nagyon jólnevelt gyerek, csak 1x-1x törik el a mécses, bár akkor nagyon! :)
Az egész család imádja, és ő is minket egyébként, és mindennap rácsodálkozom, hogy milyen cuki gyerekeim vannak!
A tegnapi napon technikai okok miatt elmaradt az ünneplés, ennek pedig prózai okai voltak, délelőtt suliban voltam, délután pedig MiniM kiszámíthatatlan, így inkább nem kockáztattuk meg, hogy rosszul süljön el az ünneplés.
Ma viszont reggel gyorsan sütöttem egy tortát, nagy gonddal díszítettem és eldugtam a hűtőben. Miután összekészülődtünk, irány az egyik régóta kiszemelt játszóház , ahol kedvére játszhatott Minike, kipróbálhatott mindent. Szerencsére nem is voltak sokan, kedves, hangulatos volt a légkör, mi pedig csodálhattuk a két imádnivaló gyerekünket. Hazafelé - apán kívül :), mindenki elszunnyadt az autóban, majd mikor megérkeztünk, rövid konyhai ténykedés után, ebéd, és aztán gyertyagyújtás. Az ünnepelt a gyertyáknak és a köszöntésnek nem igazán örült, annál inkább tetszett neki a torta, bár megkóstolni nem kóstolta, viszont az ajándékoktól el volt ragadtatva. A bátyja pikk-pakk összeszerelte a játék repteret, közben kibontottuk a hőn áhított játékautót, és indulhatott is a móka! :)
Legyen még szebb és boldogabb éved drága Petikénk! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése