Karácsonyra készülődve - Szaloncukor

Izgalmas ünnepnek nézünk elébe: PiciM első karácsonya, amit KicsiM el is mond minden egyes alkalommal, mikor felkerül beszédtémának köztünk, de szerintem mindannyian izgatottan várjuk. :)

Az év legszebb időszaka. Nagyon szeretem, és most valóban elhatároztam, hogy készen leszek mindennel, és nem a fa díszítéskor fogok még díszeket varrogat, csak felakasztom őket. :)))

Ma el is kezdtem, illetve tegnap, mert, hogy most készen lett az adventi koszorú is időben, ma pedig kipróbáltam, milyen is a házi szaloncukor készítés.

Természetes előtte körbenéztem szaloncukor téren az interneten.
A történetéről ezt találtam: Ez a karácsonyi édesség Magyarországról származik vagy magyar származásúak készítik a sztaniolpapírba csomagolt ízletes édességet.
Készítésével a XIX. század első harmadában kezdtek foglalkozni a magyar cukrászok. A fára akasztható, selyempapírba és csillogó sztaniolba csomagolt édességet azóta is kizárólag a magyarok készítik. Ha a világban bárhol szaloncukorral találkozunk, az feltehetően Magyarországon készült, s ha mégsem, akkor előfordulása csak az ott élő magyaroknak köszönhető.
A fát díszítő szaloncukor valamikor a XIX. században jelent meg az üzletekben. Kézzel készítették, szabad tűzön, lábasokban főzték a fondant-t.
Az első fondant-t készítő gépeket a híres Stühmer csokoládégyár és a Gerbeaud cukrászda használta a XIX. század végén. Ezután fokozatosan gépesítették a szaloncukor készítésének valamennyi műveletét (gépi táblázás, öntés, csomagolás).
Mostanság különböző édességgyártók karácsony közeledtével ontják a szaloncukrok özönét. Mindenféle ízben és bevonattal, sokféle csomagolásban, gyerekek és felnőttek örömére, s persze a karácsonyfák díszítésére.

Nálunk az egyik kedvenc a zselés, ezt még kicsiM is megeszi, semmi másfélét meg sem kóstol! Mondjuk ennek pozitív következménye, hogy a fán marad a szaloncukor, és mutatós tálkákban szabadon lehet vele díszíteni a lakást is, mert bizony ő meg sem közelíti. "Negatív" következménye azonban, hogy ApaM-mel könnyebben rájárunk, ráadásul mivel nincs ki ellopkodja előlünk, így nekünk marad az elfogyasztásuk. :))))

No, de akkor mi is került ma ki a kezem alól?

Hozzávalók 15 szemhez

10 dkg őrölt mandula

3 evőkanál méz

1 teáskanál vanília kivonat

7-8 szem aszalt sárgabarack (nálam ez bio volt, semmi káros gyártási technológia)

1 kávéskanál őrölt fahéj

kevés porcukor

kb. 10 dkg étcsoki (ha egy pici vajat keverünk az olvasztott csokiba, szép fényes lesz tőle)

Egy tálba tettem a hozzávalókat, a sárgabarackot apróra vágtam késes aprítóval és ezt is hozzáadtam. Véletlenül narancsvirág vizet löttyintettem bele vanília helyett, de nem rontotta el. :)

A porcukrot azért tettem hozzá, mert egy kicsit lágynak éreztem, de enélkül is elég édes volt, nem feltétlenül kell bele.

Összegyúrtam és kis szaloncukrokat formáztam belőle.

A csokit felmelegítettem vízfürdő felett (egy jénaiba összetörtem darabkákra, és rátettem egy kis lábos tetejére) és beleforgattam a szaloncukrokat. Egy sütőpapírra tettem őket és a hűtőben hűtöttem.

Aztán egy óra múlva a felét ApaM meg is "kóstolgatta".:))

Azt hiszem, jó lesz ebből még készíteni, bár lehet, hogy nem jut el a fáig. :))))