Translate

Translate

2014. március 15., szombat

Porontyváró péntek - szombaton :)))

Eredetileg ezt a bejegyzést még a múlt hét pénteken szerettem volna megírni, de aztán a kis jövevény közbeszólt. Elindult a szülés...de aztán mégiscsak leállt, napközben viszont már semmihez sem volt kedvem, így tolódott ez a néhány sor.

A Rotunda kórház oldalán találtam egy egész jó kórházi listát, amit érdemes elolvasni, mielőtt valaki pakolna. Alapesetben ebben a kórházban szülés után 6-24 óráig kell csak benn tartózkodni, de a mostani tapasztalatom az, hogy az első gyerekeseket is hazaengedik már másnap, ha szeretnének hazamenni.
Kórházi lista: ITT

Egy pici jótanács, ha megengeditek, főleg, ha nem olyan folyékonyan, perfektül beszéltek angolul. Mindenképpen olvassátok el az adott kórház szülési lehetőségeit, készítsetek szülési tervet előre, amit adjatok oda a szülésznőnek, így a 2-3 perces fájások között nem kell azon morfondírozni, hogy vajon, most mit kérdezett angolul a szülésznő! :)))
Ezen az oldalon sokmindent megtaláltok ezzel kapcsolatosan:
http://www.rotunda.ie/MaternityCare/LabourBirth.aspx

S ha kíváncsiak vagytok, hogy nálunk, hogyan jött világra a harmadik gyermek, alább olvashatjátok:

Pénteken (már megnyugodva, hogy mami megérkezett) Miss Baby elérkezettnek látta az időt, hogy jelentkezzen. Sokat nem aludtam éjszaka, mert 2 körül a jóslófájások lassan, de biztosan megindultak. Csakhogy reggelre a 6-7 perces fájások eltűntek, és volt a nagy SEMMI.
Még, jó, hogy ApaM rosszul volt, és nem indultunk el idő előtt a kórházba. Végül estefelé járt már az idő, mikor úgy gondoltam, hogy lassan csak el kellene indulni, nehogy későb érjünk be, de mire odaértünk Dublinba, már megint csak 10-12 percenként jöttek a fájások. Úgy voltam vele, lesz, ami lesz, már nem fordulunk vissza.
Fel is vettek, de egy óra ctg után, mondta a szülésznő, hogy próbáljunk meg sétálni, hátha segít a fájások gyakoriságát növelni. Ez kb. fél 9-kor volt. Annyira jól sikerült, hogy egy óra múlva már nem tudtam felmenni a saját lábamon a szülőszobába, úgy kellett alámtolni egy gurulós széket.
Közben (később egy szobába kerültünk) egy kismama jött be a főbejáraton, a szülésznő úgy kapta el szinte az Emergency roomnál, mondta, h kétperces fájásai vannak. Bekísérték, de már hordágyon vitték is a szülőszobára. Mikor a leendő apuka megérkezett, gyorsan felirányították, s talán még elérte a szülést. Mint később megtudtam, félóra alatt megszületett a kisfiúk a kórházba érkezésüktől...:)

Nemsokára mi is követtük őket, 22 órakor kerültünk a szülésznő kezei alá. :))) A korábbi szüléssel ellentétben, most még az ER-ban megkérdezték, kérek-e fájdalomcsillaptást, és igen, kértem. Nem bíztam a véletlenre, epidurálist kértem rögtön. Ahogy bementünk a szülőszobára, már kaptam is.

0 óra 17 perckor pedig már a kezemben is volt a pici tündérke. Ennél szebb újszülöttet még nem láttam, gömbölyű fejecske, aranyos arc, nagy szemek. Csodálatos élmény volt kezembe venni a fiúkat is anno, de Helka mellette még nagyon-nagyon szép is volt.

Egy kicsit tovább kellett maradnunk a kórházba mint számítottuk, de végülis vasárnap este hazaengedtek minket.
A hordozóban lévő babát letettük a szobában, már jöttek is a fiúk megnézni, kishugit. Miután mondtuk, hogy "itt a kisbaba", Petike így nyugtázta: "Ó, persze!"... :)))))

Helka Krisztina

Első nap otthon :)



Jó játékot kívánunk: Ági és Peti
Sok szeretettel várlak A HáziManóKuckó facebook csoportjában. Csak kattints ide: https://www.facebook.com/groups/484201874985583/

1 megjegyzés: