Translate

Translate

2011. június 7., kedd

Ajaj...

A hétvégén nagy elhatározásra jutottam, miután egyszerűen nem nem tudtam tudomást venni, igencsak megváltozott méreteimről. Kedves barátnőm esküvőjére válogattam ruhát, hááát, van mit ledolgozni... Első körben egy tizest, aztán meglátjuk. :)
A múlt héten egy barátnőmmel séta közben felvetődött a torna kérdés, ő pedig ezt mondta: "neked sem ártana" (köszi! :)))!
De valóban, rájöttem, hogy igenis vissza akarom nyerni 20 évvel ezelőtti formámat, és nem akarok elfáradni fél óra gyors gyaloglás után.
Az elhatározást tett követte. Miután piciM elaludt, kicsiM pedig ágyba került, fogtam a szép, új sportcipőmet (régóta ilyenre vágytam és vasárnap megkaptam-végre találtunk a méretemben, kb. 10 éve szerettem volna már ilyen cipőt), magamra kaptam az esődzsekit, és nekiindultam a tengerpartnak.
5 percre tőlünk a tengerparton vezet végig egy sétáló út, itt egész késő estig futók, sétálók, gyaloglók követik egymást, ki-ki a maga tempójában. Nagyon jó volt. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy itt még este 10 órakor is vidáman világos van, általában ilyenkor elül a szél, kevesebb az autó is az utakon, így tényleg kikapcsolódós volt ez a bő félóra.

És hogy miért ajaj...? A gyaloglás felénél, mielőtt visszafordultam volna, nyújtottam egyet, közben egy néni aki már visszafelé igyekezett, elhúzott a hátam mögött. Én is indultam, megközelítettem, de nem tudtam megelőzni. 50 centire igen, aztán -biztos- belehúzott és megint 2 méter volt köztünk a távolság. Kb. 65 éves volt... Mindenesetre jó tempót diktált, 2 méternél távolabb nem engedtem, elég hamar vissza is értem.
Tehát, csak annyit tudok mondani, ezennel új élet kezdődött minálunk, nemcsak apu mozog, anyu is. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése